Borítékos költségvetés és egy födém, amit végre mertünk megtervezni

„Minden forintnak legyen neve” – ezt a nagymamám mondta, amikor tízévesen először adott zsebpénzt egy befőttesüvegben. Vasárnap esténként azóta is ez a mondat jár a fejemben, amikor a konyhaasztalon szétterítem a borítékokat. A feleségem a laptopon görgeti a havi kivonatot, én ceruzával írom rá a borítékokra, mi mire megy: rezsi, bevásárlás, a gyerekek úszóedzése, autó, és egy vékonyabb, amire csak annyi került, hogy „váratlan”.

A módszer nem bonyolult, inkább türelem kell hozzá. Ha egy boríték kiürül, abból abban a hónapban nincs több, és ilyenkor közösen döntjük el, honnan csoportosítunk át. Az első fél évben sokat vitatkoztunk, aztán rájöttünk, hogy ezek a viták nem a pénzről szólnak, hanem arról, mi fontos nekünk. A borítékok mellé azóta egy spirálfüzet is került, abba írjuk a nagyobb terveket, mellé pedig azt, hogy nagyjából mikorra szeretnénk eljutni hozzájuk.

Ebben a füzetben tavaly ősz óta egyetlen tétel állt piros aláhúzással, és idén végre sorra került.

A garázs fölé egy kis dolgozószobát szerettünk volna, ehhez pedig először rendes vasbeton födém kellett, és amikor elakadtam, a szomszédunk, Laci annyit mondott a kerítésen át: „Nézd meg a Terra Állványt online, a terraallvany.hu-n, mi is onnan vettük a támaszokat, amikor a nyári konyha fölé betonoztunk.” A födémet statikus tervezte meg, a kőművesünk pedig világosan közölte, hogy a zsaluzáshoz és az alátámasztáshoz szükséges anyagot nekünk kell beszerezni, ő csak a listát adja meg.

Addigra már napok óta keresgéltem esténként, miután a gyerekek lefeküdtek. Beírtam a keresőbe azt, hogy födémzsalu támasz, és kaptam egy tucat találatot, fórumokat, régi hirdetéseket, olyan oldalakat, ahol a kép és a szöveg mintha két külön termékről szólt volna. Az egyik fórumon valaki három évvel korábban feltette ugyanazt a kérdést, amit én is fel akartam tenni, és tizenöt hozzászólás után sem kapott rá egyenes választ. A feleségem egy este átnézett a vállam fölött, és megkérdezte, miért ráncolom a homlokomat. Azt feleltem, hogy úgy érzem magam, mint amikor egy ismeretlen boríték kerül az asztalra, és nem tudom, melyik kupacba tegyem. Nem a pénz miatt aggódtam, hanem amiatt, hogy rossz helyről, rossz dolgot rendelek, és a kőműves a betonozás reggelén csak a fejét fogja csóválni.

Laci tanácsa után nyugodtabban ültem le a géphez. A Terra Állvány oldalán a menüben külön szerepel a Födémzsalu, alatta három alkategóriával: födémzsalu rendszer, zsaluanyag és zsaluzati kiegészítők. A támaszok egy másik menüpontban, a Födémtámaszok között vannak, ott találtam meg az állítható magasságú acél födémtámaszt is. Nekem ennyi elég volt ahhoz, hogy lássam: nem egy általános barkácsbolt kínálatában kell turkálnom, hanem olyan helyen vagyok, ahol ez a fő profil.

A kőműves listáját bemásoltam az ajánlatkérő űrlapba, és még aznap este megjött a személyre szabott ajánlat. A feleségemmel a laptop fölé hajolva olvastuk végig, és meglepően hamar rábólintottunk. Kedvező árfekvésű volt, belefért abba, amit a füzetben erre a célra félretettünk, és még a „váratlan” borítékhoz sem kellett hozzányúlnunk.

Ha valaki most kezd hasonló munkába, a födémzsalu támasz keresésénél szerintem nem árt egy olyan oldallal kezdeni, ahol a kategóriák rendben vannak, és nem kell kitalálni, mi micsoda. A mennyiséget és az elrendezést viszont nálunk a statikus és a kőműves döntötte el, ebbe mi bele sem szóltunk.

A betonozás napján hajnalban kimentem a garázshoz egy bögre kávéval. A támaszok sorban álltak a zsalu alatt, mint egy kis acélerdő, a kőműves és a segédje már a vasakat kötözte, és közben a rádióból valami régi slágert dúdoltak. Nyolc óra körül megjött a mixer, a sofőr hátratolatott a kapuig, és onnantól minden gyorsan ment. Én főleg kávét főztem és távol tartottam a kutyát. Este, mire a beton lehúzva pihent, a kisfiam megkérdezte, mikor lesz ott fent a szobám. Mondtam neki, hogy az még egy másik oldal a füzetben.

Vasárnap este kihúztuk a piros aláhúzást, és mellé írtam egy pipát. A nagymamám mondása most is igaznak bizonyult: annak a pénznek is neve lett, amit a födémre szántunk, és pontosan tudjuk, mire ment el. A Terra Állvány neve pedig azóta ott van a füzet hátsó borítóján, a hasznos telefonszámok és címek mellett, ha legközelebb is valami nagyobbat tervezünk a ház körül.