Ötven fölött tettem meg azt, amit huszonöt évig halogattam

„Ezt te is meg tudnád csinálni, csak nem mered kiszámolni” – mondta a szomszédom a kerítés tövében, miközben a lehullott almát szedtük kupacba. Nála a takarékoskodás nem szenvedés, hanem szokás: húsz éve vezet egy vonalas füzetet arról, mire megy el a pénze, és minden év végén megnézi, mennyi maradt a végén. Én ilyenkor általában elkezdek magyarázkodni. Hogy nálunk azért más a helyzet, hogy jött a tető, jött a kocsi, jött az élet.

Aznap este mégis leültem a konyhaasztalhoz egy üres füzettel, és végigmentem az elmúlt fél éven. Kiderült, hogy nem a nagy tételek visznek el mindent, hanem az a rengeteg apróság, amiről soha nem döntöttem tudatosan. Kiderült még valami, ami sokkal jobban fájt: hosszú évek alatt egyetlen forintot sem költöttem olyasmire, ami kizárólag az enyém lett volna. Mindig volt fontosabb. A szomszédom erre annyit mondott, hogy a legdrágább dolog nem az, amit megveszünk, hanem az, amit évtizedekig halogatunk.

Másnap reggel a kávé mellett előkerült egy régi doboz a szekrény tetejéről, és abban nem számlák voltak.

Egy kék nyelvkönyv feküdt benne, meg egy 1999-es jelentkezési lap, amit soha nem adtam le. Akkor a diplomámhoz kellett volna a papír, közben megszületett a nagyobbik fiam, és az angol lekerült a listáról. Huszonöt éven át azt hittem, hogy ez lefutott ügy, amiről már nincs mit beszélni. Ötvenkét évesen viszont megváltozott a helyzet: a gyerekek elköltöztek, a hétvégéimből maradt idő, és egyszer csak zavarni kezdett, hogy van egy dolog, amit elkezdtem, és soha nem fejeztem be.

A szomszédom lánya tavaly szerezte meg a bizonyítványt, tőle kaptam az első használható tippet. Beültem a gép elé, és leütöttem a keresőmezőbe, hogy angol nyelvvizsga debrecen, mert először azt akartam látni, hol tudnék egyáltalán vizsgázni. Kiderült, hogy sehová nem kell utaznom. A DExam a Debreceni Egyetem saját vizsgarendszere, B1, B2 és C1 szinten tehető le, humán és reál modullal, a Kassai úti helyszínen. Az ECL is elérhető a városban, több helyszínen, és van, aki az ITOLC digitális változatát választja, mert ott az írásbeli rész számítógépen zajlik.

A vizsga helyszíne viszont a könnyebbik kérdés volt. A nehezebb az, hogy huszonöt év kihagyás után hogyan ül vissza az ember a tananyag elé úgy, hogy közben nyolc órát dolgozik. Kiszámoltam ezt is, ahogy a szomszédom tanította: a hetemből reálisan hány óra marad, és abból mennyit vagyok hajlandó tényleg erre fordítani. A szám kisebb lett, mint amire számítottam, viszont először volt a kezemben olyan adat, amivel dolgozni lehet. Addig ugyanis mindig azt mondtam, hogy nincs időm, csak soha nem néztem meg, mennyi az a nincs. Így kötöttem ki a Hollywood Nyelvstúdió Debrecen oldalán, ahol nem csak a vizsgatípusokról írnak, hanem a felkészülésről is. Az angol nyelvvizsga debrecen témát végigvezetik attól kezdve, hogy melyik vizsga mire jó, egészen odáig, hogy mivel érdemes kezdeni annak, aki évek óta nem szólalt meg idegen nyelven.

Ami engem a füzetes szomszédom logikája miatt megfogott, az a Hollywood Nyelvstúdió garanciája. Ha végigjárod az egyéni tanulási programodat, de nem éred el az általad kitűzött célt, addig járhatsz tovább díjtalanul, míg elő nem áll az eredmény. Ez pénzügyi szempontból egészen más kockázat, mint egy előre kifizetett tanfolyam, amiről csak a végén derül ki, hozott-e bármit. Elmentem egy ingyenes próbaórára, és ott jött a felismerés: nem ott kell folytatnom, ahol huszonöt éve abbahagytam.

A szomszédom azóta is a kerítésnél kérdezi meg, hogy állok. Legutóbb azt mondtam neki, hogy most először írok be a füzetembe olyan tételt, aminél nem az összeg érdekel elsősorban. A Hollywood Nyelvstúdió óráit ugyanúgy ki lehet számolni forintra, mint bármi mást, csak a hozamot nem ugyanabban az oszlopban látom majd. Ha valaki évek óta halogat egy régi tervet, annak azt javaslom, hogy először csak vegye le azt a dobozt a szekrény tetejéről – na meg pillantson rá a hollywoodnyelvstudio.hu oldalra.