A takarékoskodást sosem késő elkezdeni
Nem mindenki képes vigyázni a pénzére, mi több, sokan egyszerűen ösztönösen elköltenek minden fillért, amihez hozzájutnak. Valószínűleg ennek is megvan a maga pszichológiai szakkifejezése, most inkább nem keresnék utána. De ez egy létező jelenség, és különösen a jobban élő társadalmak tagjai hajlamosak a túlköltekezésre. Egy filmben vagy sorozatban jó humorforrás a vásárlásmániás, komoly adósságot felhalmozó szereplő, a valóság azonban ennél sokkal árnyaltabb, sötétebb. Ez a rossz szokás sokaknak valóságos kínszenvedést okoz, hiszen tudják, hogy nem lenne szabad túlköltekezniük, de csak megteszik, mert nem bírnak parancsolni maguknak. Utána jön a bűntudat és az önbüntetés, hogy aztán az egész induljon elölről. Ezzel szemben a takarékos, jövőre is gondoló embert pedig sokszor zsugorinak bélyegzik, holott lehet, hogy pont ő az, akinek igaza van!
A takarékoskodás alapvetően nem egy rossz dolog, viszont széles körben félreértelmezik. A kereskedelmi marketing nagyon felkapta az utóbbi időben a spórolás fogalmát, és saját céljaira fordította. Ha valamin van pár százalék kedvezmény, de még így is iszonyú drága holmi, akkor is szemrebbenés nélkül kijelentik, hogy ezzel most spórolhatsz. Holott ez egyszerűen hazugság. Ha valamit csak akkor tudsz megvenni, amikor kicsit olcsóbb, mert kevés rá a pénzed, az nem spórolás, az egyszerű pénzköltés. Akkor lenne valaki takarékos, ha már meglenne neki a teljes ár, de inkább megvárja az akciót, hogy olcsóbban vehesse meg, a különbözetet pedig félretenné. Érezzük a különbséget? Az egyiknél hagyunk egy keveset a közmondásból ismert takaróból, a másiknál eleve egy kisebbet kell beosztanunk, és annak is a végéig nyújtózunk.
Ha valaki úgy spórolna, takarékoskodna, hogy közben nem költi el a félretett pénzt, az talán a legjobb megoldás. Erre léteznek különböző takarékbetétek, takarékszámlák, melyeken az anyagi javak egy ideig hozzáférhetetlenek, viszont szépen lassan fialnak, miközben a pénzintézet forgatja őket. Mert ne higgyük, hogy ez úgy működik, mint egy varázsfiók, amibe beteszem a pénzt, és amikor kiveszem, akkor már több. Nem, a takarékszámlára befizetett javakat a bank vagy szövetkezet befektetési célokra használja, forgatja, hasznot termel belőle, és ebből a profitból ad neked egy kis osztalékot. Nem sokat, hiszen neked nincs a dolgon kockázatod, viszont így anélkül gyarapszik a pénzed, hogy hozzányúlnál.
De a hagyományos módon is lehet takarékoskodni, például üvegbe gyűjteni a boltban kapott visszajárót, vagy heti pénzbeosztást írni, meghatározva bizonyos limiteket. Sajnos a hétköznapi embernek muszáj odafigyelnie a kiadásaira, különben a túlzott pénzszórás keservesen megbosszulhatja magát. A számlák, csekkek ugyanúgy meg fognak érkezni hó vége felé, a lakbért ugyanúgy ki kell majd fizetni, és a bankot se fogja érdekelni, hogy mennyire jól nézett ki az a pár olasz cipő vagy csini kabát, mikor a törlesztőrészletet vonná a számládról. Sajnos a bankkártyás fizetés még tovább súlyosbította a túlköltekezés jelenségét, hiszen amíg csak egy műanyag kártyát kell odanyomni, addig a vásárlás teljesen súlytalan. Ezzel szemben kutatások igazolták, hogy a készpénz költése sokaknál olyan agyi ingereket kelt, mint a fizikai fájdalom, szóval tényleg lehet valami az összefüggésben.
Ha mindenképpen szeretnéd visszafogni a kiadásaidat, és kicsit tényleg spórolni, akkor sem kell feladnod, hiszen számos megoldás létezik. A legjobban akkor jársz, ha a bankkal beállíttatsz magadnak egy vásárlási limitet, hogy annál többet ne engedjen egyszerre levonni. Így kétszer is meg kell majd nézned, hogy mi mindent dobsz be a kosaradba, illetve mennyiért. Ha egyszerre nem költhetsz el több, mint 5000 forintot, azzal máris rengeteget segítettél magadnak, biztosan nem fogod megbánni ezt az önkorlátozást. Így megakadályozható, hogy minden felesleges kacatot megvegyél, amire voltaképpen nincs is szükséged. Ha pedig elindulsz ezen az úton, akkor hamar ott találod magad, hogy a hónap végén nem kell ide-oda tologatnod a maradék pénzt, hogy kijöjj valahogy.
Sokkal jobb érzés úgy élni, hogy tudod: nem kell aggódnod amiatt, hogy jövő héten talán már kevesebbet költhetsz ételre, vagy hogy a lakbért úgy is ki tudod fizetni, hogy utána még belefér egy-két vásárlás. Szóval aki takarékoskodva, spórolva éli az életét, az nem feltétlenül zsugoriságból teszi, sokkal inkább az óvatosság vezérli, és így sokkal nyugodtabban élheti a napjait.