Aranyat ért a nagybátyám érmegyűjteménye

Biztosan nem én vagyok az egyetlen, aki gyerekkorában azt hitte, amikor a felnőttek reggel elindulnak pénzt keresni, csak összeszedik az útjukba akadó érméket és bankjegyeket az utcán. Persze szorgalmasan próbálkoztam én is, ahányszor a családommal mentünk valamerre. Szemem a földre szegeztem, és kerestem a pénzt. Próbálkozásaimat néha siker koronázta, és kiszúrtam néhány kallódó forintot a porban; ilyenkor büszke voltam magamra, és borzasztóan felnőttnek éreztem magam.

Az évek elteltek, és ma már tudom, hogy a pénz nem hever az utcán, de azért a legváratlanabb pillanatokban ránk mosolyoghat a szerencse.

Nemrégiben a padláson pakolásztam, amikor egy fa dobozka ragadta meg a tekintetem. Kiderült, hogy sok éve elhunyt nagybátyám szenvedélyesen gyűjtötte a pénzeket, a családból azonban senki sem osztotta a lelkesedését, ezért lett a ládika a padlásra száműzve.

Sajnos én sem vagyok kivétel, semmit sem tudok a numizmatikáról, de első pillantásra is látszott, igényes gyűjteményről van szó. Az érmék egy része rendezve volt, és különféle dokumentumok is voltak mellettük – úgy sejtettem, ezek különlegesebb darabok lehetnek, de fogalmam sem volt, vajon mennyit érnek.

Minél régebbi, annál ritkább

Szerettem volna kideríteni, az eszmei értéken túl van-e tényleges értéke a kincsnek, úgyhogy segítségül hívtam az internetet. Így találtam rá a Procopius Numizmatika oldalára, ahol többet is megtudhattam róla, hogyan történik a régi pénzek értékbecslése.

Az utóbbi években több olyan műsor is sikerrel futott a tévében, amelyek egy-egy zálogház életét mutatták be; időnként fémpénzek is feltűntek az árucikkek között, de mindig homályosnak tűnt, hogyan is határozzák meg az értéküket. Nem úgy ezen az oldalon.

Egy régi érme vagy bankjegy érték-megállapítása során az első kérdés, hány éves, hiszen az első pénzérméket háromezer éve verték – nyilván minél régebbi, annál ritkább és értékesebb. Sok esetben az évszám megtalálható a pénzen, de a rajta található szövegek és ábrák is támpontot adnak, mikor és milyen földrajzi területen használták.

Az értékbecslés során vizsgálják a pénz állapotát is, amit a numizmatikában tartásfoknak neveznek. Sokféle minősítés létezik, a tökéletes, verdefényes állapottól kezdve az alig felismerhetőig. A legrégebbi érmék sok évszázadot vészeltek át a földben vagy valamilyen rejtekhelyen, így érthető módon kissé kopottak; elképesztően szerencsés, akinek mégis birtokába kerül egy-egy jobb állapotú darab.

A régi pénzek értékbecslése során az is megállapításra kerül, miből készült a kérdéses érme. A modern fizetőeszközök előállítása során kopásállóbb ötvözeteket használnak, régen azonban ezüstből, aranyból is vertek érméket.

Úgy találtam, laikusként esélytelen, hogy megállapítsam, mennyit ér a gyűjtemény, úgyhogy a legjobb, ha szakértői segítséget veszek igénybe.

A tökéletlenség is érték

Ahogyan számítottam rá, a régi pénzek értékbecslése során kiderült, a legtöbb darab csekély értékkel bír, akadt azonban néhány különlegesség, amelyeket csinos összegért tudtam eladni. Meglepő módon a korabeli hamis érmék is értéket képviselnek – elképesztő, hogy a pénzhamisítás szinte egyidős a pénzzel.

A nyomda- vagy verdehibás pénzek is igen ritkák, mivel a minőségre mindig szigorú előírások vonatkoztak. Kivételes eset, hogy egy nem tökéletes érme vagy bankjegy forgalomba kerüljön, úgyhogy egy ilyen darab a legtöbb gyűjtő számára különlegességnek számít.

Nem szerettem volna a gyűjteményt ismét eltemetni a padláson, de arra sem volt időm, hogy egyenként beárazzam és eladjam az érméket, úgyhogy éltem a lehetőséggel, és egyben értékesítettem az átvevő irodában, aminek címe megtalálható a http://regipenzfelvasarlas.hu/ weboldalon.

Bár számomra inkább csak érdekességet jelentenek a régi pénzek, boldoggá tesz, hogy a nagybátyám gyűjteménye értő kezekbe került, ahol meglátják benne a valódi értéket.